A helvécziai vallástételt tartó gyomai ekklézsia históriája. Irta: Dávidházy Bekes Sámuel prédikátor. I. RÉSZ. 1. §. Gyoma hajdan helység, most már mezőváros nevezete honnan vette légyen eredetét, nem tudni; valamint hogy kezdetét is homály fedi. Vagyon Békésvármegyében, Hevesvármegye szélében, Mező-Berény, Endrőd, T.-Kevi, Déva-Ványa, Körös-Ladány, Körös-Tarcsa között. Hogy nagyon régi, Budai Ezsaiás Magyarország históriája szerint megtetszik onnan, hogy a Ritus explorandae veritatis per Judicium ferri candentis etc. nevü könyvben s annak másolatjában Gyoma is említtetik azon helyek között, melyekből az akkori idők szelleme szerint Nagy-Váradra 21 esztendő alatt, u. m. 1214—1235-ig hordattak a nyomorultak megítéltetésre.1 — 1682-ben lakosai (kik akkor mind reformátusok voltak), a török itt garázdálkodásai miatt széjjel oszolván, a helység, elpusztúlt, és mintegy 36 esztendeig így maradván, 1717-ben ugyanazon reformátusok ujra megűlték. Négy nevezetes részre osztatik. Mező-Berény felől lévő része egy régi Mirhó nevű folyóvíztől, melynek most csak árka viseli nevét, Mirhó-hátnak; errébb a templomig fekvő része Mirhóinneninek; a templomtól észak felé fekvő része egy csakugyan régi Dancza vízárkától Danczainneninek, az azontul felebb eső része Danczahátnak mondatik. Mind a 4 rész egyforma kiterjedésü. Ezen részekről neveztetvén többnyire e hely, csak 3 névvel nevezhető utcái vannak, u. m. a hidtól Berénybe vezető Berényi, az ugyanonnan Endrődre vivő: Endrődi, az ismét onnan Orosháza felé menő: Orosházi útcák. Van benne 950 ház. Reguláztatva lévén e hely, 1819 óta a házak többnyire mind szépen épűltek, melyek közt nevezetesebbek: a városháza, méltóságos uraság épülete, serház, patikaház, (melyet ugyan az uraság építtetett tiszt számára, de 1832-ben azzá lett), tiszttartói, parochiális ház, Csepcsányi ház, a városon kivül egy 4 emeletes pompás gabonatár, oskolaházak és egy, 1833-ban épűlt vármegyeesküdti épület. Nem is nagy, egészséges is levén e hely, benne ispotály nincsen. Csapszék van benne kettő, melyek közül egyikben vendégek is szállást kaphatnak. Különben mindeddig Szent-Mihálytól Szent-György napjáig mérhette minden lakos is a maga borát. Ven benne husz lisztmalom, melyek közül egyben egyszersmind kását is készíthetni, 2 olajmalom, 2 posvány benne: a Danczáé és Mirhóé. Régi levén e hely, sok ellenségei is lehettek, valamint az egész országnak, a tatár, török. Tűz kevésszer pusztította. 1740-ben megégett a Mirhóhát idegen vendég vigyázatlansága miatt. Később, ha támadt is tűz, de mindenkor csak szerencsétlenségből s 5 házon felűl sohasem pusztított, rendesen pedig csak egy égett el. Tiz esztendőben is pedig ha esett egyszer. A pestis e helyet is meglátogatta 1739. és 1831-ben az epekórság dühe; de csak 170 személyt ragadott el. Árviz is háborgatta e helyet, mert már itt 3 Körös egyesülve foly, u. m. Fehér-, Fekete- és Sebes. — Nevezetesen 1816-ban olyan nagy volt itt az árja a viznek, hogy a házakban is felfakadt és 1830-ban, a nagy télben, mikor az árvíz juhászt juhával, karámjával elragadta. Ugyancsak 1816-ban volt ama nevezetes, és fekete szénnel jegyzendő fergeteg is Januárius 1 Ez tévedés. Gyoma személynév említtetik a váradi regestrumban, de helynév nem. 29. napján, mely számtalan jószágot még az istállókban is leölt s a bádoggal fedett pompás 12 öles uj tornyot levetette s semmivé tette. 2. §. Földje Gyomának lapály annyi, mint hát, a lapályban annyi szék, mint jó. A termő fekete földje 2 vagy legalább is egy lábnyi. Ezen alul különfélék a földnek rétegei, u. m. fekete-sárga, homokos sárga, kékagyagos alább, lejebb kemény, szappanforma, néhol folyó homok. A kékagyagos 1 1/2 lábnyi, a többi több. 3. §. 1832-ben az uraság által külön hasíttatván a legelő, az urbariális szeszszió benne 250, ahoz járuló kaszálóval s legelővel, egész szeszsziós van 50, háromnegyedrészes 63, félrészes 156, egynegyedrészes 33, ötnegyedrészes 14, hatnegyedrészes 9, hétnegyedrészes 1, nyolcznegyedrészes 3, kilencznegyedrészes 1. 1832-ig nem árendáltak a lakosok egyébbütt csak Gabonáson a ványai határban, Ecseget ugyancsak Heves vármegyében és Csejtet, mely a méltóságos uraság jószága. A föld itt kétszer szántatik. A mag ád 2, néha 3, jó időben tízannyit is. Terem buza, árpa, zab, köles, len, kender és más házi szükségre valók, bükkön, lóhere is kevés, de ezek közt legbővebben: árpa és a kétszer szántású búza. — A kaszáló 24 jugerumával van egy szeszszió után; mesterséges kaszálója nincsen. 4. §. Szőllői számosan vannak, u. m. Hantos, Epres, Sásas, Czifra, Mata, Bánom, Nadrágos (mely nevét onnan vette, mivel egyedül nadrágos embereknek osztatott először), Csepűs két darab, Poczos. Bora második klaszisú; addig áll, míg nem consumáltatik, mert esztendeig is eláll, tovább is jó pinczében. Kevés el is adatik, vagy inkább nádért a ványaiaknak elcserélődik. Terem 2000 akó bor. Gyümölcsfák itt számosak és jók, szép oltások is vannak: alma, körte, szilva, meggy, cseresznye, barack, stb. 5. §. Erdő határában nincsen; fűzfák is csak a gátak mellett. 6. §. Folyóvize a hármas, u. m. Fehér, Fekete, és Sebes-Körös. Fokai a Csergettyű, Nagy- Iván, Isti, Német-fokok, melyek időnkint a Körösből megtelnek. Két kanálisa van: a Dancza és Mirhó. Töltései a víz áradásai ellen: az Ivánfenéki 2000 öl, a Hőgyeregát 720 öl, melyeket a nemes vármegye készíttetett, de Gyoma belőle 2000 ölet ujítgat. Vizünknek szokott haszna mellett megvan a halászat. Malom rajta nincsen, de vannak benne: harcsa, csuka, potyka, süllő, menyhal, sok nemű keszeg bőven, rák, egy kevés kecsege is. Vízimadaraink sokféle: sneffek, rucza, lúd, gém, sirály, gődény, bíbicz, ritkán kócsag és hattyú is. 7. §. A határban vannak: Ege, Pó, Nyárszeg, 1682-ben elpusztult helységek. Ásás után helyeiken találni embercsontokat, köveket, de pénzt nem. Halmok a határban ezek: Szilasok vagy a Háromhalom, Székhalom, Póhalom, Rédahalom, Lepény-Őzed s a város alatt Előhalom; az ugarakon: Oláhhalom, úgy neveztetve régi mívelőitől (?), Sáska-, Bodvai, Istihalom, Gálokhalma, Keselyűs-halom, Egeihalom, mely legnagyobb, Bódorhalom, a 2 Kishalom. 8. §. Földes urai:* Ezeket 1682-ben a török lakóföldjökről elszélesztvén, kik is reformátusok voltak, és 35 esztendeig birtokuk pusztaságban állván, ismét a királyi kamarára ment át, miután 1717-ben ismét megülték a reformátusok. 1719-ben egy linczi pék nagy talentomú fiának báró Haruckern János Györgynek, ki sok érdemei által méltóvá tette magát a királyi udvarnál, 24 s több ezer forintért Gyomát is 91 helységgel és pusztával együtt átaladta III. Károly király. Ezen Haruckern, 1722-ben magyar indigenává, 1729-ben báróvá, 1732-ben Békésvármegye főispánjává tétetett. Ennek famíliája birja máig is mind Gyomát, mind a többi helységeket és pusztákat. 1775-ben a férfiág belőle kihalt Ferenczben, kinek két leánya maradt: Dirling Antóniától született Josepha, gróf Károlyi Antal felesége, — Mannsfeld Annától született Anna, gróf Stockhammern József hitvese. Volt még Ferencznek 3 leány testvérje is és így az egész * Az eredetiben itt következő részlet teljesen hamis adatokon épült. Mivel pedig a történeti tévedéseket terjeszteni nem akarjuk, kénytelenek voltunk azt kihagyni. Gyoma városának uj monographusa az igazságnak megfelelő dolgokat mond majd ezek helyett. uradalom 5 leányra szálott. Johannát báró Wenckheim, Caeciliát báró Weudenburg, Francziskát báró Pechmann vették el feleségül. 1800-ig együtt birta a família az egész jószágot. 1806-ban kezdtek megosztozni, mely osztály szerint Gyoma esett gróf Stockhammern József fiának, Ferdinándnak, ki is kiskorúságában atyjafia gróf Bolza general tutorsága alatt volt. 1812-től fogva Bujanovics Ágoston, majd Csepcsányi Tamás lettek plenipotentariusai; a mire következett az ő birtokának voluntarium sequestrumba esése. Melyből felszabadulván uradalma egy részének eladása által, Gyomát árendába adta egy nagy tehetségű és igen becsületes izraelitának, Vodjaner Sámuelnek 20 esztendőre, (de ki azt 1840- ben örökáron megvette), minekutána Csepcsányi a legelőt az uraság és jobbágyság közt felosztotta. 1819-től fogva a maga hasznára elvette Póhalmot, Pusárt (potsart), Bácsi szigetet, Arkosállást, Kerektót, Székhalmot, a Szilasokat, mindössze 13 ezer jugerumnyit. Mívelteti a jobbágyokkal. Termeszt azt, a mit jobbágyi szoktak termeszteni. Van marhája 150, birkája 3 vagy 4 ezer, sertése mintegy 200 darab. Lakik Bécsben. Jobbágyai iránt kegyes feleségestül együtt. Tisztjei: adminisztrator sequestri Csepcsányi Tamás; van egy tiszttartója, fiskalisa, 2 kasznárja a granariumnál, egy cancellistája, kik az első és utolsó evangélicusokon kivül római catholicusok. 9. §. Mindenkor magyar nemzet lakta. 1814-től fogva némely oláh-czigányok is laknak egyik szélén. 1830-ban, a mikor Gyoma város lett, jöttek ide német evangélicusok Mező- Berényből. Temploma van egy, a díszes reformatum két haranggal. Három nemes família van benne: a Gálos, Izsó, Kruchió, nagy népességű hadak, melyek egymással szép egyetértésben élnek. 10. §. 1718—1721 bírája és egyszersmind notáriusa volt Jeges Mátyás, kevesen levén még ekkor a visszaszakadozott, az előtt innen elköltözött lakosok. Ennek idejében készült egy nád templom. Jeges innen elköltözvén a helység iránt tapasztalt hívtelensége miatt Körös- Tarcsára, 1722-től 1725-ig Kós Ferencz lett a bíró, ki katonaságot viselt és lengyel felesége volt, nótáriusa pedig lett Nagy Pál Ferencz, ki ezen hivatalát 20 esztendeig viselte. Kós Ferencz idejében készült a nád templom helyébe másik, sövényből és sárból. 1726-tól 1728-ig Öreg Bíró János, 1732—1733-ig Szabó Péter. Ennek idejében vetődött a taxa a népre, az előtt kitelvén az adó a helység jövedelméből. 1734—1737-ig Csat Nagy János, ekkor készült az előbbi helyen a 3-ik templom vályugból. 1738—1740-ig Kovács Márton, ekkor jött Törökországból ide is a közönséges pestis! 1741—1742-ig Oláh György, kinek első esztendejében lett Berzétai István nótárius és szolgált 40 esztendeig, a mikor meghalt. 1743— 1745-ig Takó András, ekkor öntetett a mostani nagyobbik harang, u. m. 1745-ben. 1746— 1749-ig D. Kovács János, 1750—1752-ig Szántai Nagy András, 1753—1756-ig ismét Csat Nagy János, 1757—1759-ig ismét D. Kovács János, 1760 Bódor János, ennek idejében készült a 4-ik fatemplom az emlitett helyen. Erről az a hír, hogy török szüléktől származott. 1761—1762-ig ismét Oláh György, 1763—1764-ig ismét Öreg Bíró János, a mikor meg is halt az ugynevezett sárostélen, mivel ekkor az utakról kétfelé hányt sár fal módjára állott. 1765—1769-ig Kis Csapó András, 1770. Szántai Nagy András ismét, ennek bíróságában fogták fel a bírák s osztották el a lakosoknak a Póhalmot. 1771—1772-ig ismét D. Kovács János, híres és nagy tehetségü gazda. 1773—1774-ig G. Szabó János, ennek idejében készült az ötödik templom égetetlen téglából. 1775—1777-ig Bíró Péter, kinek idejében készült a kántori oskola, vagy azon oskola, mely utóbb kántor háza lett. 1778—1779-ig Szalóki Nagy András, öntődött alatta a mostani kis harang. 1780—1881-ig Kis Csapó András. 1782—1783- ig Szalóki Nagy András, félszemű ember, ennek első esztendejében mérette fel a felsőség az egész országban a földeket s holt meg Berzétai notárius, kinek helyébe állott Fábián József, de csak 2 esztendeig. 1784—1785-ig Szilágyi László, ki alatt készült a most is meglevő nagy korcsma kőlábakkal. 1784-ben lett nótárius Szabó János, volt 14 esztendeig, a mikor hivatalából kiesvén, végre Kunhegyesre ment lakni. 1786—1787-ig Bíró János. 1788 Szilágyi László. 1789—1790-ig Bodvai István, minthogy egy öles nagyságú volt, kiválva a „nagy ember” nevezetű, ki ekkor roppant gazdagságú volt, de elvégre annyira elszegényedett, hogy a mások könyörületességéből élve, halt meg. Ekkor volt az első szűkidő, a mikor 10 pengő forint volt egy köböl buza. 1791—1793-ig Szilágyi Mihály természetes mechanikus, ki magában dolgozó ekét s malmot gondolt, de a miket végre kevesebb baj kedvéért szokottakká fordíta. A mostani torony fundamentuma ekkor tétetett le. 1791-ben volt a hallatlan bő idő, a mikor a nyomáson is eleget lehetett kaszálni. A mostani Körös-hidnak fái is ekkor hozódtak haza. 1794—1795-ig ismét a »nagy ember«, kinek első esztendejében készült el a híd. 1796. Bíró János ismét. 1797. ismét Szilágyi Mihály, készíttette a mostani nótáriusi házat. 1798— 1799-ig Molnár Mihály, kinek első esztendejében lett nótárius Nagy Sándor 17 esztendeig, a mikor az uraság számtartójává tette. 1800-ban ismét Szilágyi Mihály. 1804—1805-ig Debreczeni András jó keresztyén ember. 1807-ben tevődött le a mostani szép és nagy kőtemplom fundamentuma. 1809—1810-ig Bíró P. Péter. 1811—1812-ig Cseri János, ekkor készült a mostani derék helységháza. 1813-ban Molnár Mihály ismét, ekkor szentelődött fel Augusztus 8-án a templom. 1814. Debreczeni András, 1815—1817-ig Szilágyi L. János; ekkor vetette le 1816. Január 29-én a nagy fergeteg az uj templom bádogos tornyát, ekkor lett Kóródi József is nótárius, de a ki 3 ½ esztendő után innen elment. 1818-ban Kis Szilágyi Mihály; ekkor készült a kápláni leány-oskola, és a fiuk osztályához ekkor toldatott egy classis. Ekkor lett Petz István is nótárius, mely hivatalát viselte 7 esztendeig, a mikor meghalt. Ekkor készültek az ország útjában eső nagy gátak is. 1819. Bíró P. János, 1820-ban G. Szabó Ferencz; ekkor készült a mostani kő és alkalmas paróchialis ház. 1821-ben Debreczeni András, 1822-ben Bíró P. János, 1823-ban Fekete István, 1824—1826-ig D. Kovács Mihály, 1825-ben lett Szilágyi István a nótárius s vitte 1833. Novemberig, a mikor hivatalát letette. 1827-ben Fekete János, 1828-ban Bíró P. János ismét; ekkor építtetett a fergeteg által levettetett bádog torony helyébe, mely eddig csonkán befedve állott, a mostani veres zsindelyű. 1829-ben ismét Bíró P. János, ez építtette az eklézsia kis granariumát egy gyűlés szobával a parochialis kis kert egy részében. Ezen esztendőben volt egy földrengés, melyet az űlő, álló emberek megéreztek, melyre a konyhákban az edények egybeverődtek. 1830—1833- ig Marjai István. Nevezetes bírósága az 1830-ban 2 lábnyi vastagságú 19 hétig tartott hóról, az 1831-iki félelmet okozott Choleráról, nagy árvízről és bécsi útjáról, melyet a lakosok kivánsága szerint tenni tartozott, hogy az elvett legelőt a legfőbb helyen visszanyerné. 1834- ben G. Szabó Ferencz; ekkor hozódott ide notáriusnak Kalocsa István Kenderesről, de kiesvén, itt házat s földet vett és itt lakott. 1835-ben Fekete István, 1836-ban Nemes Kruchio István, 1837-ben Bíró P. Péter. 11. §. Doktor nincsen a helységben, hanem van egy vármegye sebésze, ki ugyan a hozzá folyamodóknak praescribálgat, de az kevés hasznot hajt a patikának, mivel a lakosok az orvosságra pénzért nem igen akarnak szorulni. Bába van 10, kik mind kitaníttattak vármegye sebésze által s hitesek. A himlőoltás folytában és jól megyen. 12. §. A lakosok olyanok, mint az alföldiek szoktak lenni, szép, pozsgás, rendesen középtermetűek, ruházatjuk csinos mind kivált a fehér személyeknek, mind a férfiaknak, melyek télen, nyáron egyformák, u. m. fehér bunda, szűr, ködmön, rékli. A férfiak művelik a földet, az asszonyok fonnak, szőnek, varrnak, jó kenyeret sütnek. Eledelök a paraszt vagy földmivelőké. Rendes italuk a Körös vize, kis kertjeik vannak háziaknál, melyekben a konyhára szükséges főzeléket termesztik. Tüzelőjök nád, szalma, s tőzeg. 13. §. Rendesen pénzelnek gabonáikból, legkülönösebben juhaikból, melyeknek eladott gyapjából fizetik adójukat. Dézsmáikat hol in natura fizetik, hol pedig alku szerint adnak bele bizonyos mennyiségű gabonát. A bor dézsmát is hol megváltják, hol a kilenczedet adják ki. Az eklézsiának fizetnek ágy számtól egy váltó forintot, egy véka buzát, egy véka árpát, a gyermekek tanításáért is személy szerint egy véka buzát, egy véka árpát. Egy béres fizetése rendesen 60-70 forintra megy, egy szolgálóé 30-ra is felmegy. 14. §. Csizmadiák legtöbben, azután kovácsok, kerékgyártók, szabók kevesebben, rokkások, molnárok, ácsok, kalapos, festő, lakatosok is vannak. Van egy vasáros és 3 görög bolt is. A mesteremberek nagy része nyáron takar is. 15. §. Szarvasmarha van 3300, juh 10000, sertés 2000, ló 1500. Baromorvos nincsen. Tenyésztenek ludat, ruczát, tyukot, pulykát. Vadaik: nyúl, farkas. Széna, szalma a jószágok eledele. II. RÉSZ. 1. §. Mikor állott légyen fel Gyomán a reformata eklézsia: nem tudni bizonyosan, mert róla nincsen semmi hiteles írás. Hogy jókor; hihetően hozhatni ki ezen egy régi protocollumunkban találtató itt volt predikátor által feljegyzett sorokból: »ezen földnek az ellenség t. i. török és tatár által lett elpusztíttatása miatt lakosai el széledvén, ismét kezdették megűlni ezen lakóhelyet 1717-ik esztendőben Mindszent havának 8-ik napján.« Ez időtől fogva ebben az eklézsiában az Úrnak oltára körül szolgáltanak ezek a lelki pásztorok, de honnan jöttek ide, s hová mentek s meddig szolgáltak itt, nem tudatik, ezekről t. i. tiszteletes Pati Miklós, Szőllősi István, Berhidai János, Zágoni Mártonról (erről annyit tudni, hogy az Erdőháton, nevezetesen Ágyán is volt és oly nagy mechanicus volt, hogy fatornyot is épített, mely Sarkad-Kereszturon ma is áll). Ekkor következik a legelső meglevő protocollumunknak szép és gondos irója Hajdú János, ki is itt szolgált 1741-től 1748-ig 13. jun. — Olcsai Gál András 1748—1773-ig, Marjalaki Dániel (ez maga 1773—1802-ig s itt halt meg, de már magánosságban.) Erre interim lett. Kolláth Mihály 1804—1818-ig, 14 esztendeig; jött a vésztői eklézsiából, hol igen kedves pap vala, itt Gyomán idővel tractus jegyzője leve s ment Hód-Mező-Vásárhelyre első papnak, leginkább azért, mert elébbeni hallgatói parochiális rossz háza helyett ujat nem épitettek, s talán még az inkább az uj templom építtetéséről szóló számadásokból reá háramlott kedvetlenségek miatt. — Helyébe rendeltetett a T. tractus által 1818-ban a dobozi helyosztó gyűlésen debreczeni collegiumi volt sénior, az akkor göttingai s ultrajectumi akadémiákról harmadfél esztendei távolléte után megjött Dávidházi Bekes Sámuel, az ágyai predikátor s tractualis assessor Dávidházi Bekes János legöregebb fia, ki másik esztendőben rendes predicátornak hallgatói által megmarasztatott, s abba a tractus által megerősíttetett és az óta mind e mái napig (1837. jul 1.) itt szolgál. Előttem szolgált T. Kolláth Mihály urat familiájával volt ugyan szerencsém ismerni, de azért sokat ő róla is, az előtte voltakról pedig semmit nem írhatok. Ő kicsiny, nem mondhatni, hogy középtermetű volt, erős, recsegős szavú, tanult s világtól el nem maradt ember volt. Felesége szép, szelid asszony, egy leánya, Mária lett idővel halasi professor Pordány János, most fülöpszállási predicator felesége, s Lajos egyetlen egy fia, a szerencsétlen, ki a debreczeni collégiumban még kis deák korában megháborodottnak mondatott, szeghalmi praeceptor s most már ittebéi rektor, édes anyját magánál tartja, de éppen nem kényelmesen szegénységök miatt. A gyomai predikátoroknak fizetésök 1776-ik esztendőben ez volt s azután is sok időkig: Készpénz 100 vonás forint Sertésre 12 frt Szántásért 9 forint Buza 120 véka Árpa 120 véka szokott ráadásom kivül. Széna 12 boglya Faggyú Hús egy mázsa azaz Vaj 12 itcze Fa 6 öl 10 akó bornak lucrummal való kiárultatása s minden tehénnek eszteringának egyszeri fejés teje; mind lágy liszt őrlés, mind darálás elegendő; fűteni való elegendő, a szokott stolare, s aprólékos szántás. — Mostani fizetése a T. predikátor urnak: Készpénz 100 forint Egy sovány sertés Szántásért 7 frt 39 kr 12 boglya széna s bor árultatás helyett 50 frt Buza, árpa mint régen Só, faggyú, vaj, hus, fa mint régen; minden tehénnek eszteringának egyszeri fejés teje; őrlés, darálás elegendő, fűteni valóért 30 frt, 200 kéve nád, aprólékos szántás, egy szeszszió föld és stolare. 2. §. Oskola rektorok voltak 1763-tól —1765-ig Molnár János, idővel berényi predikátor. 1766—1770-ig Szántó János, idővel hegyköz-szentimrei predikátor s érmelléki esperest. 1770—1771-ig Kabai János, 1772—1775-ig Szivák János, 1775—1776-ig Lecse András, idővel békési predikátor, Osváth János 1776—1789-ig, Nagy Péter 1780-től 1783-ig, Back János 1783-1787, Kulcsár György 1787—1790-ig, Litterati Sámuel 1790-1794-ig, idővel szeghalmi predikátor, Antal István 1802—1805-ig, Kömlei Zsigmond 1805—1808-ig, Szabó Sámuel, idővel nyirségi predikátor 1808—1811-ig, Kóródi Sámuel 1811-től 1814-ig, világi ember lett; Szabó Gergely 1814-1817-ig, baranyai predikátor; Dobosy Lajos 1817—1820-ig, most Csongrád vármegyei perceptor s a Békés-bánáti egyházi vidék kurátora. Kapu Sámuel 1820—1823-ig, most czeglédi főnótárius, László József 1823—1826-ig, most fiskalis, Szikszai Pál 2 esztendeig csak, Kozma András nem a collegiumból, interimális rektor 1828- ban, Szabó József 3 1/2 esztendeig 1829—1832-ig, Makai István 3 1/2 esztendeig 1832-től 1836-ig, Túri Dániel 1836—1837-dikben is folytatja hivatalát. Leányok tanitói, mig káplánok nem tétettek, voltak: Mata Mihály, Szilágyi Zsigmond, Sződényi József, Bátorkeszi József, 1776-on kezdve leányok tanitói s egyszersmind káplánok: 1-ső Molnár János, ki itt rektor volt, s azután berényi predikátor lett, Paksi János, Szegszárdy József, Back János, Toldy János, most a debreczeni collegium perceptora, Szegszárdi Sándor 1808—1824-ig, Gál Dániel január 15. 1824. április 25-ig ingyen, szeretetéből, most H.-Mező- Vásárhelyi predikátor, Tassi Mihály 1824. május 2-től 1832-ig, a mikor meghalt. 1832— 1836-ig Zágonyi István, először nagy-zeréndi rektor azután szentesi corrector, innen ment káplánnak Öcsödre. 1836—máig Zilahi János, dobrai rector, békési volt predikátor s tractualis aszszeszszor Zilahi János fia. 1787-ben megszaporodván a leány tanulók száma, másik leány tanitó is állítódott elő, u. m. Árvai Bálint, Szendrei Péter, Sukorai József, Kis János, most erdőhegyi predikátor, Tóth János, Kabai János, Pikó Pál 24 esztendeig, Kántor István, ki most itt szolgál. Kápláni fizetés: 60 forint, 10 köböl
buza, 5 köböl árpa, 3 öl fa minden leány fizet egy véka buzát és egy véka árpát, ]/2 szeszszió föld, mindenkori őrletés. Rektori régibb fizetés: 34 forint, 12 köböl buza, 10 köböl árpa, prédikácziós halottól 8 1/2 kr, énekszóstól 6 kr, minden gyermek az
egész iskolából egy véka buzát és egy véka árpát, faggyú Mostani rektori fizetés: 100 forint, vendégek tartására 30 forint, fűtésre 20 forint, kenyérnek 12 köböl buza, árpa 12 köböl,
őrléssel, darálással, egy mázsa hús, keze alá járó gyermek egy véka buza, egy véka árpa, canicularis csirke, predikácziós halottól 24 kr, énekszóstól 15 kr, 1/2 szeszszió föld. Tanitói fizetés: 55 forint, 10 köböl
buza, 3 köböl árpa, 3 öl fa, tanitványva fizet egy véka árpát, 1/4 szeszszió föld. Kántor a legelső Gyomán volt Gál Mihály, T. Kolláth Mihály predikátorsága kezdetén, szolgált 1830-ig, a mikor meghalt. Helyébe hívott az eklézsia egy fiatal Csoma Györgyöt, ki békési praeceptor volt, el is jött, s nehány napig szolgált, de mig a predikátor Debreczenbe járt, az alatt akkori esperest, Nagy tiszteletű Juhász István ur rendelte Szabó Sándor inokai rektort, ki miatt azután Csoma György 10 forint viaticummal a collegiumba Debreczenbe ment. Mig a kántor gyermekeket is tanított fizetése ez volt: Készpénz 30 forint, kántorságért 20 frt, téli fűtő helyett 7 forint, predikacziós halottól 8 1/2 kr. énekszóstul
6 kr, buza 28 köböl, árpa 20 köböl, fa 2 öl, só faggyú Mostani kántor Szabó Sándor a gyermekek tanításáról lemondván, helyébe kénytelen volt, az eklézsia egy praeceptort fogadni. A kántori fizetés ez lett: Készpénz 30 forint,
bua 20 köböl, árpa 10 köböl, fa 2 öl, só faggyú 3. §. Curatorok voltak: 1780-ik esztendőben Csath Nagy István curator, egyházfi: Nagy András; 1782-ben Tóth Mátyás curator, egyházfi: Gecsei Mihály, 1792-ben Megyeri István curator, egyházfi: Korda György; 1798-ban Szendrei János curator, egyházfi: Kovács Pál; 1804—1811-ig Szántai Péter (curatorsága alatt készült a mostani templom téglából, a torony bádogozva, mely tornyot az 1816-iki Januárius 29-én volt nagy zivatar földre döntött Segédcuratorok a templom építtetése alatt voltak: Bányai István, Bácsi Mihály; 1812-ben rendes curator Bányai István, egyházfiak Sárosi József és Csapó András, 1813. és 1814-ben Püski János, curatorságában készült a fiugyermekek oskolája, egyházfiak: Szilágyi György, Hatvani József; 1815—1818-ig D. Kovács József. Egyházfiak: Becskereki István, Parais Mihály és Juhász István. — Zöld István, Kis András, Zöld János. 1818. és 1819-ben Nemes Krucsó János, curatorságában készült az egyik leány-iskola, egyházfiak: Láda András, Márton András, Novák Mihály, Kis Mihály. 1820-ban és 1821-ben Püski János curatorságában lett az eklézsiának szőllős kertje, egyházfiak: Sárosi Sándor, Kovács Mihály, Király István, Bogát Bálint. 1822—1825-ig Molnár Mihály, curatorságában készült a parochialis ház, egyházfiak: P. Varga János, B. Kis Ferencz, Diószegi Mihály, Hatvani István, Vitkai Mihály, Tamási András. 1825—1829-ig Cs. Krucsó János, curatorságában építődött az 1816-ban ledőlt bádogos torony helyébe, uj veres zsindelyű torony, egyházfiak: Szalóki Sándor, Zöld Mihály, Kis Imre, R. Tóth István, Korda László, Szabó Bálint. Józsik Sándor, Varga Imre. 1829—1832-ig Bácsi Mihály curator, egyházfiak: Szilágyi István, Orbán István, Kun József, Arany Gergely, Csapó István, Török Sándor. 1832-ben Kis Dániel, négy esztendeig magában volt curator, 1836. és 1837-ben vicecurator is adódott melléje, u. m. Szilágyi György, mindketten jó lélekkel viszik hivatalaikat, egyházfiak: Eva Pál, Tóth János, Visnyai Sándor, Szombati István, Komádi István, G. Nagy Ferencz. Bari Imre, Magyari József, Bodon Mihály, Kovács András, Orbán Mihály, Nyíri Bálint. Első curator fizetése: 30 forint, 4 köböl buza, 2 köböl árpa. — Második curator fizetése 10 forint, 3 köböl buza, 3 köböl árpa. Két egyházfinak a fizetése 3 köböl buza és 3 köböl árpa. 1831. Január hó 12-ik napján halt meg Ns. Gál Mihály ezen eklézsiának 32 esztendeig közkedveltségben volt első kántora. Ezen esztendőben, valamint mindenütt édes hazánkban; ugy itt is dühösködött az u. n. Cholera, melynek áldozatja lett a többek között helybeli káplán, egyszersmind leányok tanitója Tasi Mihály itt való hivatalának 6 1/2 esztendeig való folytatása után. Nemkülönben Pikó Pál, másik leányok tanitóját is 24 esztendeig viselt hivatalától az említett nyavalya megfosztotta élte 51-ik esztendejében. Esketődött pár 94. 4. §. 1803. és 1804-ik esztendőkről Erdei György curator bevett 3140 frtot s 49 xrt.—Buzát 826 pozsonyi mérőt, 1/2 árpát; 528. — Kiadott 1094 frtot 56 xrt. — Szántai Péter 1805-ik esztendő aprilis 24-ik napjától fogva viselte a curatorságot 8 esztendeig, ezen idő alatt épűlt a most fennálló templom. Az ekkor előforduló sok rendkivűli bevételek és kiadások miatt külön-külön minden esztendei bevételt s kiadást kiírni nem lehet, hanem a 8 esztendő alatt restantiából, lakosokra vetett felosztásból, külön-különfélékből bejött 117,216 forint 46 xr. 4/8. Ugyanezen 8 esztendő alatt a kimenetel summája 118.171 forint 44 xr, így felesleg való költség volt a 8 esztendő alatt 954 frt 57 xr. Buza jött be 972 pozsonyi mérő, árpa 936. Buzát kiadott 972, árpát 291 pozsonyi mérőt. 1806-ban buzát bevett 359 6/8, árpát 1676 7/8. Kiadott buza: 359, árpa 921. — 1807-ben buzát bevett 734 1/4, árpát 1345. — Kiadott buza 705, árpa 1345 p. m. — 1808-ban bevett buza: 352, árpa 318. —Kiadott buza 335, árpa 391. — 1809- ben bevett buza 346, árpa 343 2/8. — Kiadott buza 320, árpa 290. - 1810-ik esztendőben bevett buza 645 6/8, árpa 382 5/8, kiadott buza 327, árpa 241. — 1811. esztendőben maradt által buza 318 6/8, árpa 141 4/8. — Kiadás pénzen eladódott s különféle helyekre forditódott buza 318 6/8, árpa 60, megmaradt 81. — 1812. esztendőben curator Bányai István számadó laistroma nem találtatik. 1813. s 1814-ik esztendőben Püski János curator bevett: átaladásból, adakozásból, perselyekből egyházfiaktól, gazdálkodásból, életárából 3738 forintot 55 xrt, kiadott 3750 forintot 8 krt, 1815, 1816, 1817-ik esztendőkben. Kovács József curator bevett: átaladásból, adakozásból, perselyből egyházfiaktól, életárából 13,387 frt 53 krt, kiadott 13,190 frtot 53 xrt. — 1818-ik esztendőben Nemes Krucsó János curator bevett 3184 frt 33 xrt, kiadott 3026 frtot 31 xrt, két egyházfitól bevett buzát 162 köblöt, 1 vékát s 3/4 árpát, 137 köblöt 2 vékát. — 1819-ben bevett 3001 frt 36 xrt, kiadott 2097 frtot 48 xrt; gabonát bevett, buzát 247 köblöt 3 vékát, árpát 249 köblöt 1 vékát 1/4, kiadott buzát 237 köblöt, árpát 215 köblöt 3 vékát ½. — 1820-ik esztendőben Püski János curator bevett 2757 frt 18 ½ xrt, kiadott 2742 frt 31 ½ xr, buzát bevett 159 köblöt 1 vékát 2/4, árpát 155 köblöt 3 1/2 vékát. — 1821-ik esztendőben Molnár Mihály curator bevett 2130 frt 46 xrt, kiadott 2084 frt 4 xrt, buzát bevett 172 köblöt 1 vékát s ¼ árpát 198 köblöt 1 véka 1/4, kiadott buzát 168 köblöt 3 vékát, árpát 129 köblöt 2 vékát. — 1822-ben bevett 1353 forintot 25 xrt, kiadott 1459 frt 1 xrt, buzát bevett 703 s 1/2 vékát, árpát 624 vékát 1/4 vékát; kiadott buzát 726 ½ vékát, árpát 740 vékát. — 1823-ik évben bevett 1492 frt 33 xrt, kiadott 1333 frt 18 xrt, buzát bevett 641 és 2/4 vékát, árpát 635 és 3/4 vékát, kiadott 564 vékát, árpát 435 vékát. — 1824-ik esztendőben K. Nagy János curator bevett átaladásból, adakozásból, perselyből egyházfiaktól, különfélékből, élet árából: 1473 frt 47 xrt és ½, kiadott 1490 frt 5 xrt, buzát bevett 206 köblöt 2 vékát, árpát 243 köblöt két és 1/2 vékát; kiadott buzát 205 köblöt 2 és ½ vékát, árpát 253 köblöt 2 vékát, eklézsia szőllőjéből szűrve bevett 23 akó bort. — 1825-ik esztendőben Cs. Krucsó János bevett 2398 frtot 41 xrt, kiadott 2354 frtot 54 és 1/2 xrt; buzát bevett 174 köblöt 1 1/2 vékát, árpát 170 köblöt 1/2 vékát. Szőllő-termése volt 18 akó, buzát kiadott 173 köblöt 3 1/2 vékát, árpát 174 köblöt 1/2 vékát. — 1826-ban bevett 2476 frt 10 xrt, kiadott 1932 frt 24 xrt, buzát bevett 184 köblöt 2 1/2 vékát, árpát 163 köblöt 3/4 vékát; kiadott buzát 184 köblöt 1/2 vékát, árpát 153 köblöt 1 vékát. Szőllő termett 15 akó bort. — 1827-ben bevett 1915 forint 40 1/2 xrt; kiadott 1809 frt 31 krt, buzát bevett 154 köblöt 1 és 1/2 vékát, árpát 148 köblöt 3 1/2 vékát, kiadott 153 köböl buzát, árpát 147 köblöt. Szőllő termett 15 1/2 akó bort. — 1828-ban bevett 4091 frt 24 ½ krt; kiadott 3826 frtot 52 xrt, buzát bevett 189 köböl 2 vékát, árpát 181 köblöt 3 vékát; kiadott buzát 186 köblöt 2 vékát, árpát 181 köböl l 1/2 vékát. A szőllő termett 34 1/2 akó bort. — 1829-ben Bácsi Mihály curator bevett 1996 frt 25 xrt; kiadott 1576 frt 20 krt, buzát bevett 196 köblöt 1 3/4 vékát, árpát 189 köblöt, kiadott buzát 162 köblöt 1/2 vékát, árpát 126 köblöt. A szőllő termése volt 41 akó 3 fertály. 5. §. Az eklézsia archivuma, mely mintegy 20 esztendős, áll az eklézsia consistorialis a végre készűlt házában, magában tartván az eklézsiai számadásokat. A matriculák tartódnak a predikátori háznál, melyek is kezdődnek a szülötteké 1741-ik esztendőn, mely 1751. október 6-tól fogva 1770. Januariusaig csonkítva vagyon, (ki által? nem tudni. Én ezt iró Vásárhelyről az antecessoromtól T. Kolláttól 1820-ban kaptam vissza és igy 2 esztendővel az ő elmenetele és az én idejövetelem után. Ezen hiány a legtöbb gyalázatot hozta eklézsiánkra; mert ezen elveszett időszakban kerestettek több vármegyékre vitetendett levelek.) Ennekutána folyvást meg van a matricula mind e mai ideig, mindössze 3 darab, melyből kettőbe a meghaltakról és eskettekről is egy rész van jegyezve. Már most ezen utolsóknak egy külön protocollumok van s ez a 4-ik darab. A halottak jegyzőkönyvére nézve még rosszabbul van a dolog, mert több itt töltött esztendőim után hozott a várostól haza bizonyos nemességét próbáltató Kató Mózes egy darabot, mely kezdődik 1775-ön s megy 1792. Deczember 7-ig. Ez a rektor keze alól veszett el, minthogy ott állott. Azután ezen kevés hiány után megy a matricula rendesen, 1794-től fogva mind a mai napig. Currensek protocolluma van 3 (negyedik az esperesi currensek könyve): egy régi fedeletlen, összevarrott papirból álló és egy másik fedeles, s a legujabb. A curatori számadások s documentumok kezdődnek lásd feljebb a curatorok rubricájában. Az eklézsiának semmi históriája nincsen egyébb ezen itt, a hogy lehetett, összeszedegetett, összeirtnál. Jegyzés. 1841. évben egy 96 éves, hat mázsás harangunkat Pesten becseréltük s ekkor egy 12 mázsás 6 fontos harangot készittetett az eklézsia tulajdon és magános költségén 2216 váltóforinton. Nemes Krucsó István pedig egy 5 mázsás 89 fontos harangot 1076 váltó-forinton. Beavattatásuk ezen harangoknak esett 17. szept. 1841. Es. 40 : 3 szerint vasárnap reggeli isteni tiszteleten. S legelőször halottnak Főtiszteletű Buday Ezsaiás superintendensünk utolsó tisztességére huzattak meg. Felhuzáskor énekeltettek levett kalappal az utcán. Solt : 101 : 10, 16. ének 234: 5. Nb. Ócska harang fontját bevette 1 vf. 15 xr.; ujnak fontját adta a harangozó 1 frt 45 kr, 1844-ik év Julius 24-én tétetett le az alapja a parochialis kis kertben az egyház presbytérialis szobának alapja, két vele együvé épített, egy az egyház, más a predikátor számára rendelt magtárral Marjai Kis István curátorságában. A kapu sarkánál való szegletbe alulról felfelé 4- ik sorba, befelé is 4-ik sorba az utca felől, az utca felől 2-ik sorba van téve egy rézpixisbe az emlékirat, emlékpénz 1 tallér Ördögh fiskális urtól, huszas, tizes, római és lengyel ezüst pénzek. 1848-ik év Martius 26. napján tartatott tanítás. Luk. 8: 13. az alkotmányos szabadság ünnepélyes el- s befogadásakor. Előtte két nappal a templom mellett felolvastatván az ezt először üdvözlött Budapest és a Békésmegye iratai. 1848. April 8-án d. u. 1 órakor nagy szélben tűz támadván, megégtek az oskola, a fiuké, a káplán ház, meg egy praeceptori lak, a templom, torony, városház, a Krucsó István csináltatta harang elolvadt, a legnagyobb leesvén, meghasadt, a legrégibb s legkisebb épségben megmaradt, bár leesett is, s így az eklézsia ház előtt tartatott reggeli istentiszteleteken a kettő szolgálatot tett, sátor alatt. 1848. Jul. 12-én 175 őrkatona ment Gyomáról Makóra a Maros mellé őrködni a betörekvő ráczság ellen. — Három hétre mentek és csak Makóig, de ki tudja, nem tovább s messzebb is mennek-e? — Három hét mulva azt ismét másik csapat váltotta fel, melynek ideje kitelvén, ilyenek többé nem mentek, hanem toborzott önkéntesek. 1848. Őszszel egy tizennégy mázsás és egy hét mázsás újra öntött harangok felhuzattak a toronyba, hol a régi kis harang meghasadt a sok félreverésben, melylyel a nép gyűjtetett egybe hirtelen a városházához. 1849. Márt. 15. Csötörtökön tartatott a magyar szabadság egy éves ünneplése. 1849. Május 6-án tartatott a Magyarország függetlenségének ünnepélye. Templomban a rendes lelkipásztor tanítván Solt. 34 : 4. 5. szerint. Este az egész város kivilágittatott. 1852. Jul. 31-én a felebb emlitett legkisebb harang a forradalom idejében a sok félreverésben (mely jel volt a tudósítás vétel végetti egybegyűlésre) meghasadva újra öntetett s szaporítva lett A megégett templomnak tűz ellen vas pléhtető adatott egy szolnoki Molnár nevű építtető gondoskodása alatt, de a ki maga hasznát nézve, az egyházat megcsalta, megrontotta és azt inségbe keverte, mivel azt nem győzte jobbitgattatni; s mivel már a rosz fedél miatt a templom falai is kezdtek romlani az áthatott eső miatt: végre elhatároztatott 1860-ban az egész templomnak reparátiója, mely is elkezdetett, 1860. évben nyáron, s a tető vaspléhvel keletre ujonnan, délfelé a leszedett jó vas pléhből és ujakkal is megfedezett s megfestetett, októberben bevégeztetett 1861-ben torony s templom falai pesti vállalkozó által kivakoltatott, bemeszeltetett s székek, Catedra s Cancell aranyos részei felfrissíttettek. 1854. és 1855-ben készíttetett egy 26 változatú orgona, mely 14,000 váltó forintba került. |